Fantoly Nikolett hónapok óta sikerrel játszik a Marilyn Románcok c. zenés életrajzi játékban, melynek a Fészek Művészklub ad helyet. Először tavaly egy fotózáson találkoztunk – mikor is mindenkit elbűvölt kisugárzásával. Már akkor elhatároztam, hogy igyekszem minél többet megtudni arról a modellemről akiről annak idején csak annyit tudtam, hogy rendkívül szuggesztív erővel jeleníti meg Marilyn Monroe-t a színpadon. Meghívott az előadására, majd ezt követően sikerült egy autentikus helyen beszélgetni és fotózni, a Zsivágó kávéházban. Előre kell bocsátanom: a monodráma alatt egyetlen egy percig sem unatkoztam és folyton azon kaptam magam, hogy elementáris erővel belevonódok a cselekménybe.

Szia, ezek után hogyan szólíthatlak…Marilynnek vagy Nikolnak?

(nevet) Maradjunk a Nikolnál. Bár egy kedves francia barátom a Marilyn darab bemutatója óta Marilyniki-nek becéz.

Komolyra fordítva a szót: meddig Marilyn és honnantól Nikol?

Mi a kezdetektől fogva arra törekedtünk Vas-Zoltán Ivánnal, a rendezővel, hogy ne Marilyn Monroe utánzása történjen, hanem az én személyiségemből szülessen meg Marilyn, ennélfogva Marilyn én vagyok. Nagyon nagy út mire egy színész a próbafolyamat kezdetétől megtalálja a szerep igazi hangját a saját személyiségén keresztül. Természetesen ilyenkor segítenek azok a felfedezések, amikor közös pontokat találok az általam megformált karakter és saját magam között. Ez Marilynnel is így történt.



 

 

 

 

 

Azt kérted hogy ne előadás után találkozzunk hanem egy pár nappal később. Miért?
Mert szeretek másnap egyedül lenni és feltöltődni. Sokat kivesz belőlem az előadás. Igyekszem mindenemet odaadni. Szükségem van egy kis időre és szeretek rálátással beszélgetni a témáról.

Hogyan kezdődött ez az egész?

Két évvel ezelőtt megkerestem Vas-Zoltán Ivánt, hogy szeretnék vele dolgozni. Korábban már ismertem, hiszen tőle tanultam színészmesterséget. Az ő ötlete volt, hogy csináljunk egy előadást Marilyn Monroe életéről. Mindig is foglalkoztatták az izgalmas női sorsok, és úgy gondolta, hogy Marilyn testhezálló feladat lehet számomra. Hozzáteszem, hogyha Iván nincs, én egészen biztosan nem játszom ma Marilyn Monroe-t. A legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy őt megformálhatom. De Iván hálistennek volt és van, így mutattuk be a Valamit valamiért – avagy ki ölte meg Marilyn Monroe-t c. 3 szereplős darabot Makranczi Zalánnal és Király Adriánnal 2015 decemberében Gödöllőn a Művészetek Házában. Majd ennek az átdolgozásával született meg a mostani monodráma. Tehát most már lassan 2 éve, hogy Marilyn az életem része. Természetesen az összes filmjét láttam, elolvastam Arthur Millertől a Bűnbeesés utánt, Norman Mailer Marilyn könyvét, egyéb életrajzi könyveket is, megnéztem a róla készült filmeket, aztán elkezdődött egy nagyon intenzív próbafolyamat…

Van két egyforma előadás?

Egészen biztos, hogy nincsen. Anyukám (az elsőszámú rajongóm) minden előadáson ott ül a nézőtéren és ő az élő bizonyíték arra, hogy minden előadás más. A színház a pillanat művészete. Ettől olyan gyönyörű.

Mennyi ideig tart az előadás? Számomra nagyon gyorsan elrepült az egész.

Másfél óra. Többnyire próza, de ének és tánc egyaránt van benne. Azt szokták mondani egy előadást csak elkezdeni és befejezni nehéz. Nagyon szeretem, hogy megszakítás, szünet, nélkül játszuk. Az egésznek van egy nagyszerű íve és árad. Gyorsan elrepül az a 90 perc.


El
őfordult-e hogy a való életben használtál olyan gesztusokat, fordulatokat, ami Marilynre jellemző – hisz eléggé meggyőzően alakítottad a csábítót.

(mosolyog) Egészen biztosan, de nem tudatosan. Van amikor azon kapom magam, hogy más kontextusban ugyanaz a mondat hangzik el a számból, mint az előadáson. Olyankor mindig meglepődök, hogy Úristen…Tehát valamilyen szinten tényleg belém ivódik a szerep, de ezeken mindig csak úgy rajtakapom magam. Marilyn egyik szellemes mondata a sok közül: “Nem bánom, hogy a férfiak világában élek, amíg Nő lehetek benne.” És valóban végtelen természetességgel áradt belőle a nőiesség, a szexualitás. Elképesztő kisugárzása volt. A kulcs szerintem a nőiség és csábítás kérdésében is a természetesség. Hiszen amint ez mesterkéltté válik, már elveszti a varázsát.

Előadás alatt meg lehet különböztetni egyéni arcokat a nézőtéren.látsz egyáltalán reakciókat?

Nem mondanám, hogy látom, inkább úgy fogalmaznám, hogy érzékelem. Érzem a figyelmet, a feszült csendet, amikor megáll a levegő, és természetesen hallom és örülök, amikor jóízűt nevetnek egy-egy poénon. A nézők valóban egy közösséggé formálódnak a színház által és mint egységes egészt szoktam őket érezni. Ez a közösségformáló erő is a színház egyik szépsége.

Mi a tánc az életedben?

Az első szerelem. Szenvedély. Gyerekkorom óta elkísér. Rengeteget tanultam a tánc gyakorlásából a fegyelemről, alázatról, koncentrációról, kitartásról, önmagamról. A Magyar Táncművészeti Főiskolán végeztem modern táncosként. A főiskola mellett kezdtem el a színészetbe, a színház világába bevonódni. Sosem gondoltam, hogy a tánc mellé befurakszik egy második szerelem: A színház. De így alakult, és egyáltalán nem bánom.

Jársz valahová táncolni vagy csak a színpadon?

Jelenleg a Budai Tango Clubban tangózok. És a Weryus Tánciskolában tanítok modern táncot. Szerencsére a színházi szerepeimben is kamatoztatni tudom a tánctudásom, már több prózai szerepemnél előfordult táncbetét az előadásban.

Nikol slideshow
slideshow Nikollal

Ha jól tudom a tangó viszonylag újkeletű dolog az életedben? Mit jelent számodra?

Igen, körülbelül két éve foglalkozom a tangóval. Előtte a modern tánc lévén, hosszú évekig egyedül táncoltam. Nem műveltem páros táncokat. A tangó azonban abszolút a pár összhangjára, a vezető-követő szerepekre épül. Valamint erősen jelen van az improvizáció, az egymásra hangolódás, az itt és most. Tehát a pillanat varázsa, akárcsak a színházban. Sokat tanulsz általa önmagadról és a másikról. Sok minden kiderül már önmagában abból, hogy egy nő mennyire hagyja magát vezetni a férfi által, és a férfi mennyire tudja azt a nőt természetesen, magabiztosan, harmonikusan vezetni. A tangótartás pedig maga az ölelés. Ölelésre pedig mindenkinek szüksége van.

Beszéltünk már színházról és táncról. Marilyn elsősorban filmsztár volt. Mi a viszonyod a filmmel? Szeretnél te is filmszínésznő lenni?

Nagy filmrajongó vagyok. Marilyn kitűnő drámai alakítást nyújtott a Kallódó emberekben. Bár a szerepet kifejezetten gyűlölte. Roselyn szerepét és a film forgatókönyvét, akkori férje, a nagy drámaíró, Arthur Miller írta. Mikor elkezdték a forgatást már nagyon megromlott a házasságuk, ráadásul a szerep teljesen Marilynre íródott, a saját életükből vett dialógusok is elhangzanak benne. El tudjuk képzelni pszichésen milyen megterhelő lehetett Marilyn számára ez a szerep. És mindezek ellenére, vagy épp mindezek miatt, zseniális volt! Azért hangsúlyozom ezt a filmet, mert ebben volt lehetősége megmutatni a drámai erejét. Már filmsztár volt, mikor a nagy színészpedagógustól, Lee Strasbergtől tanult a híres Actor’s Studioban. Ott lehetősége nyílt színházi szerepek megformálására. A Karamazov testvérek Grushenkáját is mindig el akarta játszani. Mégis a filmszerepei és az ikonná válása miatt ismerjük őt. Szerencsére a mai napig lehetőségünk nyílik rá, hogy megnézzük a filmjeit. Van egy nagy különbség színház és film között. A film megmarad. A Van, aki forrón szeretit akárhányszor újranézhetem. Míg egy legendás színházi előadás jó esetben a nézők fantáziájában él tovább. De ha valaki nem volt ott azon az estén a színházban, akkor örökre elmulasztott valamit, hiszen a pillanat elszáll. Ez a színház rebbenékenysége. Vágyom a filmszerepekre és a filmezés világára. Szeretem a játék intimitását. Azonban a színészmesterséget megtanulni a színházban lehet.

Nikol
modellképek

Le lehet vonni valamilyen tanulságot Marilyn Monroe életéből? Tragikus halálából?

Egy filmben hallottam ezt a mondatot: “A szép nők láthatatlanok.” Az embert annyira megigézi a külső, hogy nem tud mögé nézni. Nem tud vagy talán nem is akar ennél beljebb jutni. Marilynnek is ez volt az átka. Nagyon kevés ember látta az igazi Marilynt és nagyon kevesen voltak kíváncsiak a valódi énjére. Arra a Marilynre, aki Rilkét és Tolsztojt olvasott, verseket írt, Lee Strasbergtől tanult és komoly drámai színésznő akart lenni… Azt gondolom, ha jobban odafigyeltek volna rá és nem kényszerítették volna bele a szőke naiva skatulyába, talán nem kell tragikus hirtelenséggel meghalnia 36 évesen.

Leave A

Comment